+36202538924

Jártam a félelmek sötét országútján…
Máskor szinte vakított a fény…
Valahányszor a külvilágra figyeltem, elhallgattak a belső hangok.
Valahányszor tetszeni akartam, elbuktam a megfelelni akarásban.

Semmit nem bántam meg, semmit nem veszítettem. Visszanézve: az egész életem, minden döntésem tanulság volt. Persze… ha én is újra kezdhetném, sok mindent másként tennék. (Még) többet nevetnék, táncolnék, énekelnék, őszintén szeretnék , minden igyekezetemmel önmagam lennék… és tanulnék, tanulnék, tanulnék. Nyelveket, más értékeket, szeretni önmagam és magamon keresztül a világot, megnyílni és befogadni, megtapasztalni a bizalmat. Tanulni sírást és nevetést, felszabadítani az elfojtott vágyakat, rácsodálkozni a múló pillanatra.
Csak az számít, hogy látom-e már a pillangó-énemet a hernyóban…

A jelenben élek. Már nem tart fogva a múlt, nem rettentenek árnyai.
Az egyetlen tiszta szó a szívem hangja. Az egyetlen járható út a szeretet. Az a szeretet, amelyik tőlem indul és hozzám tér vissza. Ilyenkor nincs félelem, nincs fájdalom. Nem tudok rossz lenni. Nem tudok másokat megbántani. A mosolyom őszinte, a lelkem derűs. A világ, amelyről álmodtam, szelíden fogad. Félelmeim a szebbik arcukat mutatják, majd lassan a múltba vesznek.
Már tudok adni, mert van miből.
Visszajöttem, mert van miért.
Köszönöm, jól vagyok!