+36202538924

Visszahozni a világba a lágyságot, észrevenni és élni a női energiákkal… ez az én célom, és erről fogok ma este beszélni – a meséken keresztül, a mesék segítségével. Ugye tudod, hogy ez mégsem csak a nőkről szól? Az a férfi boldogul… tegyünk egy kis kitérőt ennél a szónál! Amikor azt mondják, hogy „élj és boldogulj”, akkor boldog vagy? Szerintem férfiként is az boldog, „aki tudja férfi-hatalmát, mégis őrzi nőies oldalának lágyságát…” De az igazán nagy ember megőrzi gyermeki gondolkodásmódját is. Azt szoktuk mondani, hogy a nagy ember úgy játszik, mint a gyermek és oly vonzó, mint egy asszony. Játsszon bármily komolyan és tűnjön bármily férfiasan vonzónak, mindamellett gyermeki és nőies. (Szerintem anélkül is érted, hogy félreértenéd.)
Találd meg magadban a gyermekit, és keresd a női energiákat!

Neked van saját, különbejáratú, szépséges történetekkel kipárnázott tündérországod?

„…állíthatom, hogy mindenki találkozott már hétfejű sárkánnyal és táltos paripával, szánkázott már az üveghegy sima felületén, volt foglya verekedő kőszikláknak, sőt, hallotta az aranymadár énekét is, és ha nem indult volna el még soha az élet vizéért, épp itt az ideje, hogy felkerekedjen. Igaz, a hétfejű sárkányt főnöknek, néha anyósnak vagy önmagunk rosszabbik énjének hívják, a táltos paripát Mesternek vagy intuíciónak, az üveghegyet legyőzhetetlen problémahalmaznak, amelyen nehéz fogást találni, a kősziklákat Egót felőrlő ellentétes irányú mozgásnak, az aranymadarat például ifjúságnak, egészségnek, az élet vizét pedig a vágyott élethelyzet esszenciájának. Persze minden sokkal szebben hangzik a mesék szimbolikus nyelvén…” Boldizsár Ildikó
A „való” világról szóló „igaz” történetek sok érdekes és hasznos ismeretanyagot tartalmazhatnak. De az ilyen történetek belső szerkezete idegen a kisgyermek gondolkodása számára, (…) a gyermek meghallgatja őket, és talán ki is hámoz belőlük valamit, ennek azonban a puszta tényszerűségen túl nincs sok személyes jelentősége. Ezek a történetek ismereteket közvetítenek, de nem gazdagítanak, mint ahogy sok esetben sajnos ez a helyzet az iskolai tananyaggal is. A tárgyi tudás csak akkor gazdagítja az egész személyiséget, ha átalakul „személyes tudássá”.(Bruno Bettelheim)
A hallgatott és belső látással elképzelt mese (a lelki szemei előtt lejátszódó „képregény”) a legtöbbször sokkal jobban megvigasztalja a gyerekeket, mint a felnőttek racionális érvei. A gyermek hisz a mesének, mert világszemlélete olyan, mint az övé.

„Mi, felnőtt, komoly emberek, általában megrögzött realisták vagyunk. Pontosan tudjuk, hogy nincsenek csodák; a nap reggel feljön, este lemegy, ábrándozni néha lehet ugyan, de ebből megélni annál nehezebb. Senki nem győzhet meg minket arról, hogy az üveggolyó – ha földhöz vágjuk – nem szilánkokra pattan, hanem soktornyú palotává változik, és már régen nem hiszünk a jótündérben, aki egyszer csak megjelenik és teljesíti három kívánságunkat. Mégis: néha szorongunk a sötétben, megborzongunk, ha fekete macska szalad át előttünk az úton.” Ranschburg Jenő

Bármilyen idősek vagyunk is, csak az olyan történetet tartjuk meggyőzőnek, amely összhangban van az értékrendünkkel, a vezérlő elveinkkel. Megérthetnénk végre, hogy a világot nem csak egyféle megközelítésből lehet megérteni!
A bibliai történetek is nagyon hasonlítanak a mesékhez.
Hajdanán felnőttek meséltek elsősorban felnőtteknek, a mese nem elsősorban a gyerekeknek szólt.
A mese volt az eszköz arra, hogy összetett jelképrendszerével átadja a világról szóló ismereteket, de nem az adott fogalmak megnevezésével, hanem olyan képekkel, amelyek jelentésével a közösség minden tagja tisztában volt.
A mesék óriási segítséget jelentettek. Modellt szolgáltattak az élet eseményeihez, a világ megértéséhez, ahhoz, hogy megtalálják helyüket a világban. A mesét ma sokan a képzelet termékének tartják: a képzelet és a valóság sokak szemében szinte ellentétet alkot.

Senki sem állítja, hogy a mese valóság, de a valóság néha lehet meseszerű!

(A Mese habbal című webkonferencia első része.)