+36202538924

A Mese habbal című webkonferencia második része

Ma este együtt írunk egy mesét. Egy tündérmesét. Egy olyan (a valósághoz nagyon hasonlító mesét), ami biztonságot és reményt nyújt, s azt ígéri, hogy végül minden jóra fordul. A főszereplő és a többiek is hétköznapi hősök. Olyanok, mint te vagy én. Legyen ez egy „szívből jövő ajándék”, ahogy Lewis Carroll, az Alice-mesék írója nevezte a meséket.

Lesztek a játszótársaim ebben?

Kérdéseket fogok föltenni, néhányra várom is a választ, de pontosan meg fogod érezni, melyik az a kérdés, amire a választ magadnak kell megadnod.
A közös mese elemeit, szereplőt, kellékeit együtt szedjük össze a már meglévő dolgainkból, erőforrásainkból. A hab a tortára, stílusosabban: a kávéra… Te leszel. Az a sok-sok élmény és tapasztalat, amivel holnaptól megtöltöd a saját mesédet.
Egyre inkább észreveszed, hogy a világ meséből van, mesebeli varázserőből, és ami a legcsodálatosabb benne, az az, hogy ez a varázserő a legvalóságosabb erő, ami csak létezik a világon.
Jó, néha nekem is elgurul a varázspálcám…
Tehát… Ha a végén bármelyik szereplőben magadra ismernél, az nem csak a véletlen műve!
Tolkien a fantáziában, felgyógyulásban, menekülésben és vigasztalódásban jelöli meg a jó mese szükséges elemeit: a hős felgyógyul mély kétségbeeséséből, megmenekül valamilyen nagy veszélyből, de a legfontosabb mégis a vigasztalódás. Mikor arról beszél, hogy minden valódi mesének jól kell végződnie, Tolkien hangsúlyozza, hogy a mesében szerepelnie kell „egy hirtelen, kedvező »fordulatnak«…Bármilyen fantasztikus vagy szörnyű kalandokról hallott is addig a mesehallgató gyermek vagy felnőtt, amikor a »fordulat« elérkezik, hirtelen elakad a lélegzete, gyorsabban ver a szíve, és – bár már közel járt a síráshoz – hirtelen boldogság tör rá.”
A tündérmesékben a hőst nemcsak természetfölötti lények, állatok és tárgyak veszik körül, hanem növények is. A tündérmese hőse eljut egy veszélyekkel teli sűrű erdőbe, vagy kapcsolatba kerül valamilyen (gyümölcs)fával, terméssel, virággal.
A mesebeli növényekben mágikus erő lakozik.

ganoderma gomba

Talán ismeritek Alice méretváltozásait Csodaországban: varázsital, sütemény vagy gomba elfogyasztása után változik más méretűvé. Mindegyiken talál egy feliratot, de mielőtt szót fogadna az „Igyál meg!” „Egyél meg!” felszólításnak, azt is eldönti, előbb megnézi, nincs-e ráírva: MÉREG.
Egy okos kislány, aki elolvassa az apró betűket, és biztos megkérdezné orvosát vagy gyógyszerészét is, de hát Csodaországban csak a hernyóval találkozik, így őt faggatja a mellékhatások tekintetében.

– Egyik felétől óriás leszel, másik felétől törpe.
Minek az egyik felétől és minek a másik felétől? – tanakodott magában Alice.
– A gombától – felelt rá a Hernyó, mintha meghallotta volna Alice gondolatát, s már el is tűnt.
Alice egy darabig nézte-nézte a gombát. Azon törte a fejét, vajon melyik az egyik és melyik a másik fele. Minthogy azonban a gomba tökéletesen kerek volt, ezt nem volt könnyű kitalálnia.

(Ezt a részletet nem csak a gomba miatt hoztam ide…)

Ha olvasod vagy hallgatod: Hol volt, hol nem volt…
… sajátos lelkiállapotba kerülsz, révületbe, alfába, a tudattalan birodalmába. Ilyenkor a felszínre kerülnek lelkünk rejtett titkai (belső konfliktusaink szimbolikus formában megjelenítve), és fölvillannak a megoldás módjai is. Mintát kapunk a problémáink megértéséhez és megoldásához, de ezeket csak finoman, áttételesen… néha fájdalmasan szembesítve minket az árnyainkkal.
Hol volt, hol nem volt…
Ezekre a mágikus szavakra azonnal mozgásba lendül a képzeletünk: hol és mikor játszódik a történet…
A „hol volt” nem abban az értelemben volt valahol, hogy most nincs, sokkal inkább azt sugallja, hogy bárhol lehet, ahol hisznek a mesékben. Ott játszódik a történet, ahol a mesemegvalósító-álombeteljesítő bátrak élnek. A cselekmény ideje pedig maga az örökkévalóság.
Az Óperencia, illetve az Óperenciás-tenger nagyon távoli, ismeretlen helyet, „a világ szélét” jelentő népmesei kifejezések. Általában az Óperencia egy mesebeli országot, az Óperenciás-tenger az ismert és az ismeretlen világ határát – átvitt értelemben a valóság és a képzelet határát – jelöli.

Régebben az álmoknak, a látomásoknak és a beavatási szertartásoknak sokkal nagyobb szerepet tulajdonítottak. A mi kultúránkból szinte kiveszett a beavatás. Tartunk lánybúcsút meg legénybúcsút a buli kedvéért… de nem önmagunkért. Kinyitunk egy kaput, de nem megyünk át rajta. (Beregisztrálunk, mert azt gondoljuk, ez az ígéret földje… de az utat már nem tesszük meg. Ha bevalljuk magunknak, ha nem: „a cél a gyémánt” csak önáltatás. Bölcs és szívemnek kedves munkatársamat/barátomat az a kérdés foglakoztatja, hogy jó, de mi lesz a gyémánt után? Czérna Szabi szokta mondogatni, hogy fejben az előtt legyél gyémánt, mint hogy átveszed a kitűzőt. Vezetőnek lenni felelősség, nem kiváltság. Felelős vagy önmagadért és felelős vagy azokért, akiket „megszelídítettél”. Minden vallás, minden kultúra tud erről a fejlődésről, az igazi belső útról.
Jó lenne visszahozni a beavatások, az ünnepek súlyát! Hogy az valódi szertartás legyen kívül-belül, ne csak külsőség. Rajtad múlik, hogy éled meg. A legtöbb embernek fel sem tűnik, hogy nem figyel a megérzéseire, hanem szólamokban, élettelen tárgyakban, intuíció nélküli mozzanatokban, listákban, gondolkozik, a munkatársait statisztikai adatnak, pontértéknek tekinti. Te engeded, hogy a mérhető feledtesse veled a fontosabbat?

Ha legközelebb minősülsz, azt javaslom, ünnepeld meg magad! Tapsolj, ha jólesik, és ne tapsolj, ha túlzásnak érzed (a színpadon nem fogod túlzásnak érezni.) Én most arra biztatlak, hogy vess számot az értékeiddel! Emlékezz arra, honnan indultál, mekkora utat tettél meg; utadon milyen erők segítettek vagy hátráltattak. Eddig nem is szokott gond lenni…

De most arra kérlek, hogy itt ne állj meg! A mesének nem itt van vége! Menj át a kapun! Idézd föl magadnak, mi volt az a hirtelen, kedvező fordulat, esemény, amitől gyorsabban vert a szíved, elakadt a lélegzeted, amitől megváltozott a világlátásod, vagy fogalmazzunk úgy: megváltozott az életed.
És akkor egyszeriben rájössz, hogy az életedet te magad tudod megváltoztatni.

Csoda történt? Kedvező mesei fordulat? Nahát! Te (még) hiszel a mesékben? 😉