+36202538924

A Mese habbal című webkonferencia negyedik része

A mesehősök leggyakoribb ellenfelei (néhány mesében viszont segítőtársai), a sárkányok, szintén sajátos kettősséget hordoznak magukban. A népi hiedelemvilágban a sárkányok általában sok fejű, nagy testű, kígyó és madár keresztezéséből alkotott nagy erejű szörnyek.

„A gyerekek nem a tündérmesékből tudják meg, hogy a sárkányok léteznek. A gyerekek már tudják, hogy a sárkányok léteznek. A tündérmesékből azt tanulják meg, hogy le lehet őket győzni.” Gilbert Keith Chesterton
Míg a magyar népmesékben a sárkány a főhős legnagyobb ellenfele, akit könyörtelenül el kell pusztítani, az utolsó fejét is le kell vágni, mert csak ez által tisztul meg a világ… addig a kínai mesében a sárkány pozitív alak, a férfi oldal által megjelenített kreativitást, dinamizmust, a változáshoz és a megváltozáshoz szükséges erőt jelképezi.
A kínai mitológiában négy mágikus állatot ismerünk: egyszarvú, főnix, sárkány és teknős. A kínai sárkányt istenként tisztelik, olyan, mint egy oroszlán tulajdonságokkal felruházott angyal. Meglovagolja a szelet, a földműveseknek esőt hoz, birtokolja a legfőbb bölcsességet, a halhatatlanságot és a gyógyító erőt. A sárkány évszázadokon át császári jelvény is volt. A császár halálakor azt mondták, hogy az uralkodó felment egy sárkány hátán az égbe.

Ősidőktől fogva varázsigéket, imákat suttogtak, kántáltak, énekeltek, miközben gyógyfüvekkel és egyéb módszerekkel gyógyítottak. A varázsmesékből sem hiányozhat a(z) – imádságokra nagyon hasonlító – varázsige.

Pavlov azt állítja, hogy a szó, a gondolat rendkívül erősen hat anyagi testünkre.

A varázsige tulajdonképpen a pszichoterápiás szuggesztió egyik formája, a szándék rendkívüli megerősítése, szavakba öntve. Hatékonysága abban rejlik, hogy egyszerre szólítja meg az agy két féltekéjét – a balt, amely az információ logikus értelmezéséért, és a jobbot, amely a képzelőerőért és a látomásért felelős. A ráolvasás tehát két szinten hat: képeket teremt az agy jobb féltekéje számára, miközben nagy erejű megerősítésekkel bombázza a balt. A kettő együttes hatásának hihetetlen ereje van!

Az idő szerepe, fontossága a mesékben
A mesebeli idő egyik sajátossága egy bizonyos belső rugalmasság: ha a mese szerkezete úgy kívánja, az év mindössze csak három napig tart, olykor pedig egy egész pillanatig: „Hipp-hopp, ott legyek, ahol akarok!”

Két rövid szimbólummagyarázat, mert ezeknek fontos szerep jut a mesénkben:
erdő: a lélek, a tudattalan szimbóluma (sűrű, sötét, félelmetes)
bolyongás az erdőben: lelki útkeresés

Miért indulnak vándorútra a meseszereplők?

szerencsét próbálni
szakmát tanulni
próbát kiállni
társat találni
megkeresni vkit, vmit…

„Menjetek el, fiaim, lássatok országot-világot, próbáljatok szerencsét, mert itthon nincs a szegény embernek előmenetele.”
„Eredj, fiam, szerencsét próbálni!”
„Gondolja a királyfi, ő bizony szerencsét próbál. Egy élete, egy halála…”
„- De már többet nem várok – mondotta a királyfi. – Eleget ültem itthon, lássak már én is országot-világot.”

Motiváció: A boldog mesei vég megnyugvással tölt el bennünket, bármennyi próbát is kell kiállnia a hősnek, ha bátor és a szíve tiszta, akkor legyőzheti és a gonoszt, és elnyerheti jutalmát. Ha azonosulsz a főhőssel, akkor elhiszed, hogy neked is sikerülhet boldogságot találni. Az igazán bátrak el is indulnak azon az úton, amit az ő mesehősük, regényhősük mutat nekik.
„A mese hősei folyton mozgásban, ‘úton’ vannak, mert tudják, hogy nem lehet mindent egy helyen megtalálni. Nem is ott keresik. Mennek, mendegélnek, és bárhol járnak, tapasztalatokat szereznek, hogy azokat a maguk hasznára fordítsák.” Boldizsár Ildikó

Aki messze akar látni, nem az ablakkeretet nézegeti.” Berecz András

Végül a főhős mindig hazatér, de bölcsebben és lélekben, anyagiakban gazdagabban, mint annak előtte.

PRÓBÁLKOZÓ
nyereség utáni vágy
szerencsét próbál

legyőzi az akadályokat
boldogság

TÖRZSVÁSÁRLÓ
VÁLLALKOZÓ
veszteségtől való félelem
(nyereség utáni vágy)

fenyegető motívum megjelenése (elraboltak, elvarázsoltak valakit)
(megoldhatatlannak tűnő helyzet)
szülő halála
elkergették otthonról…

legyőzi az akadályokat
boldogság

A gyermekek/ifjak elhagyják az otthont, elindulnak szerencsét próbálni: szegény családoknál a meggazdagodás reményében, királyi családoknál világot látni, feleséget szerezni. A hős útnak indulhat azért is, hogy egy megoldhatatlannak tűnő kérdésre választ találjon vagy igazságot keressen, vagy az apától örökölt vagyon birtoklási jogát testvéreivel versengve megszerezze. (Propp) kétféle mesehős(t különböztet meg): az egyik a kereső, a másik a bajba jutott hős.
„Nekiindult a világnak” – ebben a kijelentésben feltétlenül egy harcos, hősies mozdulatot kell látnunk, nem pedig valamilyen „világgá-menést”. Nekiindulni annyit jelent, hogy nekimenni, erőt belevinni, elfoglalni, visszahódítani.

Ezek az elindulások nem egyszerű, hétköznapi világgá menések, amivel én is megörvendeztettem gyerekkoromban a családomat… hetente minimum egyszer.
Fodor Sándor meséjében Csipike megdöbbenve szembesül azzal, hogy ő nem egy fontos valaki, aki nélkül „az Erdő nem is volna Erdő, hanem csak Pagony és Csalit”. És amikor erre rájön, kimondja a „netovábbot”.
Közel 50 éves voltam, amikor úgy éreztem, elértem a kislánykori céljaimat: Békés, boldog családom van: ugyanazt a férfit szeretem, akit kamaszként Zánkán, az úttörőtáborban megismertem. Nagyobbik fiunk, Bence, világhírű természetfotós. Soma pedig, a legkisebb királyfi…

Hogy is van ez? Elégedett vagyok, de itt állok egy valamirevaló cél nélkül?!

Persze a „netovábbot” könnyű kimondani, de rájönni arra, hogy mit kell utána csinálni?! Ismerős?

A mesehősnek félelmei, fenntartásai ellenére el kell indulnia, ha meg akarja találni helyét a világban, ha meg akarja szerezni a fele királyságot és a fele királylányt. Akiben nincs meg a kellő eltökéltség, az el se induljon, hogy legyőzze a sárkányt!