+36202538924

Milyen egyszerű lenne azt mondani, amit az újdonsült szerelmesek: mert szeretem.
De megszoktuk, hogy magyarázkodunk: a gyerekünk előtt, hogy miért nem érünk rá vele foglalkozni, a férjünknek a plusz kilóinkról vannak kidolgozott elméleteink, a főnökünknek mindennap új mesét találunk ki késésünk okáról és az anyánknak… mindig, mindenről.
Szükségünk van (ezekre az) önigazolásokra? Ha nagyon a nyakunkba lihegnek az ellenzők, és mi meg akarjuk hallani a vészjósló hangokat, bizonyára igen.
Ki az a – mégoly eltökélt – kávébolond, akit soha nem bizonytalanított el az a bűnlajstrom, amit a kávé rovására írnak?!
Az elsőt, a legfontosabbat nem szívesen nevezzük nevén, és legfőképpen kamaszgyerekünk előtt nem valljuk be őszintén: igenis drogozunk. A koffein eredeti (növényi eredetű gyógyhatású anyag) és mai értelmében is (pszichoaktív szer, a központi idegrendszert befolyásolva hangulat- és tudatmódosító hatású) drog. Bűntudatunkat enyhítendő: legális serkentő.
Gyakran írják a koffein számlájára a magas vérnyomást, a koleszterinszint emelkedését, a csontritkulást, esetenként (ó, jaj!) a vetélést… a sor végeláthatatlan. Kedvenc kávés cikkemet Szendi Gábor írta a vészmadarakról és a kávé rehabilitációjáról.
A koffein hatása sokkal összetettebb annál, mint hogy – nemes egyszerűséggel – „jónak” vagy „rossznak” nevezhetnénk.
Az életünk éppen ilyen bonyolult. De – akár a kávé – természetesen jó!