+36202538924

A Szerepeink, játszmáink című webkonferencia első része.

Bobby Fischer négy és féléves korában a világ legjobb sakkozója volt. Nincs rá magyarázat! Nem tudta, hogy a játékot ketten játsszák. Mindig saját maga ellen játszott. – Georg Steiner

Néhányan talán azt gondoljátok, hogy az üzleti életben nincs helye a játszmáknak, hiszen nálunk a legtöbb dolgot mérni lehet, tényekkel, adatokkal alátámasztani, színes, világítós, villogós 3D-s grafikonokat, folyamatábrákat készíteni…
… amiért én az MLM-et választottam az az, hogy nekem elsősorban az emberekről, a kapcsolatokról szól.És ha igazából az üzleti élet mélyére nézünk (a politikáról nem is beszélve!), nagyon nagy szerep jut a játszmáknak, a taktikázásnak.
Ha én ezt lépem… te (várhatóan) azt.
Ha te azt… én ezt…
Amelyik fél ezt így (előre, gondolatban) végigviszi, biztos nyerésre, nyereségre számít.
Fehér (világos) kezd… a 8. lépésben mattot ad…
– Mikor nem (biztos, hogy) Fehér nyer?
– Ha Fekete nem azt lépi, amire ő számít.
– Mikor van esélye mégis a nyerésre?
– Ha sokféle válaszlépést ismer, rugalmasan tud taktikázni.
Erről fogok ma beszélni. Nálunk mindig a fekete(kávé) nyer 😉

Mutatok egy egyszerű és egy még egyszerűbb módot arra, hogyan léphetünk ki a játszmákból (ha akarunk), hogyan tudnánk az időnket a lehető leghatékonyabban szervezni a kapcsolatainkban és hogyan írhatunk új forgatókönyvet életünk meséjében, aminek a főszereplői vagyunk.
Tisztázunk néhány fogalmat, beszélünk az alapszükségleteinkről, megnézzük, van-e párhuzam a való világ (jé, milyen felhangot kapott ez a – nagyon is kifejező – szókapcsolat?!) és az MLM között, mindezt sok-sok gyakorlati példán keresztül.
Az eddigi előadásaimról az volt néhány üzlettárs véleménye, hogy nagyon elvontan és kétértelműen fogalmazok.
Ma olyan egyértelmű leszek, amennyire csak tőlem telik, és olyan konkrét, amennyire csak tudok!
Az életben – csakúgy, mint a színházban – a szereposztás jóval az előadás megkezdése előtt történik. Ha kezünkbe vennénk egy forgatókönyvet, azt tapasztalnánk, hogy a szerző már az elején meghatározta a szereplők karakterét. Ha az író szerint kemény, határozott, céltudatos a főhős, akkor tudod, hogy tűzön-vízen keresztül eléri a célját. A te szüleid milyen tulajdonságokat kódoltak beléd? Milyen értékrenddel engedtek neki a nagyvilágnak?

„…az élet küzdelem,
S az ember célja a küzdés maga”

„Mondottam ember: Küzdj, és bízva bízzál!” (Madách)
vagy inkább:
„Hass, alkoss, gyarapíts:
s a haza fényre derűl!”
(Kölcsey)

Szívem szerint gyógyírként adnám Kölcsey szavait a keserédes magyaroknak. Hm! Keserédes… igazi, zamatos, kávéhoz illő szó… szeretem ezt a szót… de megígértem, hogy ma megpróbálok egyértelmű lenni. Talán egyszer a Himnuszt is elszavalom nektek az én olvasatomban, mert tudom, megfényesednék tőle a világ!

A szerep az a jól ismert ruha, amit naponta fölveszünk, és átöltözünk, ha az alkalom úgy kívánja. Igen ám, a gondok akkor jönnek, ha összetévesztjük a szerepeinket: ha farmerban megyünk bálba, vagy kisestélyiben ablakot pucolni. Szülő lehetek a gyerekemmel, de nem az anyámmal. Ez szereptévesztés. Konfliktusokat szül. Sajnos tapasztalatból tudom.
Hellinger neve egyre ismerősebben hangzik a családállítással kapcsolatban. Ő világosan kijelöli a családon belüli pozíciókat. A nevével jelzett terápia pedig oldja a generációs feszültségeket, segít letenni az őseinktől magunkra vett, önként vállalt terheket.
A legtöbben tiszteletben tartjuk/tartjátok a munkahelyen a főnök-beosztott viszonyt is. De hogy van ez nálunk, az MLM-ben: ki kinek a főnöke, gyereke, szponzora?
Vagy neked ez mindig világos? Gratulálok! Felnőttél.
Azon keveseknek próbálok segíteni, akik néha úgy érzik: jó lenne tudni, hogy a bensőnkben megszólaló, vívódó hang honnan jön és mit üzen.

(folyt. köv.)