+36202538924

Angolórán kaptunk egy olyan feladatot, hogy szedjünk össze 10 dolgot, amit magunkkal vinnénk egy lakatlan szigetre.
Én persze (akik ismernek, tudják) mélyebben értelmeztem a feladatot: nem lehet ezt ilyen egyszerűen felsorolni!
10 évvel ezelőtt – harcos és eltökélt és „mindenem a tiétek” anya- és feleségként – vittem volna magammal a férjemet és a két fiamat is.
Ez már három. Mi lenne a maradék hét? Bizonyára hét olyan dolog, ami a család kényelmét szolgálja és nélkülözhetetlen. Az utolsó mindenképpen egy hajó lett volna, amivel végszükség esetén haza tudunk jönni, mert lakatlan szigetből is elég két hét… Na jó, legyen két hónap! De tovább biztosan nem bírtam volna a barátaim és a hosszú évek becsületes munkájával, verejtékkel megszerzett, számomra értékes dolgok nélkül (a fülbevalóim, könyveim, a házunk… látod: ezek ilyenkor szinte egyenrangúak!).
Öt évvel ezelőtt már volt mobiltelefonom (Ne nevess! 50 éves vagyok. Életem első 45 évében a mobil nem volt fontos!), lehet, hogy ez szerepelt volna a listán. A számítógép akkor még csak a fiúk miatt, mert én nagyon idegenkedtem tőle. Azt egy magamfajta nő – akkor még – nem gondolta volna végig, hogy mitől fognak ezek működni azon a lakatlan szigeten. Bár a férjem úgyis velem jönne, ő pedig tud bármiből bármit csinálni. A 19 éves fiunk biztosan nem jött volna velünk, ő már 15 évesen is nagyon önálló volt. Tehát: egy férj, egy 15 éves fiú (?), számítógép, mobil. Ami még tuti, az Müller Péter Jóskönyve… és még öt, elengedhetetlen hasznosság a komfortérzetünkhöz. A hajóban már nem vagyok olyan biztos…

Jó marketingfogás lenne, ha azt mondanám, hogy én a ganodermás kávém nélkül már létezni se tudok? Talán. De a kávé előbb-utóbb elfogy. A Jóskönyvet ma is szívesen becsomagolnám, csakhát az elsősorban az emberi kapcsolatainkról szól. Én pedig éppen egy lakatlan szigetre indulok.
A legjobb hír az, hogy magamat mindenhová magammal viszem, és ma már nem félek ettől. Ma már attól se félnék, ha valaki a szeretteim közül nem akarna velem tartani. Mert tudom, hogy nem én és egy másvalaki/valami közül választana, hanem… de ez az ő története.
Ha már nagyon jól tudnék angolul, mindezt angolul is leírtam volna. De (még) nem tudok, és maga a felvetés is sokkal egyszerűbb volt ennél.
Ja, most, hogy újra elolvastam, kiderült, hogy ismét meglódult a fantáziám, mert a kérdés így szólt:
What things do you take with you when going on holiday?
Vagyis ez egy szimpla nyaralás (amin tavaly sem voltam) és egy szimpla felsorolás, semmi 10-es lista!

Ég veled, lakatlan sziget! Talán jövőre!