+36202538924

Elmennél-e egy hajóútra a Földközi-tengeren, ha azt jutalmul kapnád a cégedtől az elvégzett munkádért?

Megengednéd-e magadnak, hogy jól érezd magad egy luxusutazáson, ha neked semmiről se kell gondoskodnod, mert mások már mindent elintéztek helyetted?

Ismersz olyat, aki nemmel válaszolna ezekre a kérdésekre?

Én ismertem. Csak tükörbe kellett néznem…
IMG_1294

Nekem hét év kellett az igazi elhatározáshoz. Nálam most került egyensúlyba az, amit érzek/gondolok és teszek a luxushajóval kapcsolatban.

• Hogyan nem jutottam el a hét év alatt Malajziába?
• Miért nem vettem részt jutalom hajóutakon?
• Hogyan nem készítettem fotókat Dubaiban?

Mert én hét évvel ezelőtt (amikor csatlakoztam a DXN-hez) az online hálózatépítést választottam. Hét évvel ezelőtt éppen nem akartam senkivel se beszélgetni… senkivel se kávézni. Személyesen nem, csak online. Ilyen egyszerű! Utazós hasonlattal élve: már összecsomagoltam ugyan, de még nem indultam el.

whynot

Eleinte belekényelmesedtem a központi honlap és a Facebook nyújtotta előnyökbe, és azt hittem, hogy az az online. Nem tanultam értékesítést, marketinget, képszerkesztést, egyebeket. Csak úgy tettem, mintha csinálnám… és persze csináltam is mindenfélét, nagyon lelkesen, nagyon szorgalmasan, csak kevésbé hatékonyan!

A második magyarázat a nem-utazásaimra az, hogy én néha magam elől menekülök. Úgy tűnik, hogy elöl megyek, mert vannak, akik követnek, így nem látszik, hogy valami elől futok. Csakhogy ettől még nem leszek vezető!

Sokszor menekültem életemben… ami önmagában nem jó vagy rossz… a nehézségét az adja, amikor – magam előtt is szépítve – ezt az egészet utazásnak hívom.

És talán kívülről utazásnak is látszik.

IMG_1171

Az én utam befelé vezetett, önmagamhoz. Megtalálni a belső békémet és az egyensúlyomat.
Föltettem magamnak a kérdést:
MILYEN MESSZIRE VAGYOK HAJLANDÓ ELMENNI, HOGY A LEHETŐ LEGKÖZELEBB KERÜLJEK ÖNMAGAMHOZ?

Csakhogy nem volt hozzá se jegyem, se térképem!
„Jó volna jegyet szerezni, és elutazni önmagunkhoz” József Attila

Sokan azt gondolják, hogy ha részt vesznek egy ilyen hajóúton, attól majd boldogok lesznek.
Ha az a legfontosabb kérdés, hogy elégedettek leszünk-e, ha beértünk a célba, akkor az a válaszom, hogy ez nem így működik. Ha nem vagyunk boldogok már az utazás megkezdése előtt – meg az utazás alatt –, csak a sikerre koncentrálunk a majdani célállomáson, akkor az igyekezetünkkel és az akarásunkkal még távolabb kerülünk az áhított boldogságtól.
Nagyon szerettem volna megtalálni a saját utamat.

A táblázatokban és a térképeken nincsenek virágok, pillangók és szivárvány. És én pillangókat kerestem, a boldogság kék madarát, gyűjtöttem és megosztottam az idézeteket…

3

Aztán (körülbelül két évvel ezelőtt) rájöttem, hogy nem elég csak a Google Earth-öt nézegetni, évekig az utat tervezgetni. El kell indulni! Meg kell venni a hajójegyet, vagy minősülni kell egy jutalom hajóútra.

Egy ilyen úton megéli az ember – mármint aki nyitott rá –, hogy milyen csodákat tartogat még önmaga számára is.

CDIldiki

Engem már az is lenyűgöz, hogy egy több tonnányi tengerjáró óriás fönnmarad a vízen.
Sokan vannak így az MLM*-mel is…
* A „lenyűgöz” szót tetszés szerint helyettesítheted bármi mással, de tudd, hogy épp ez a hozzáállásbeli különbség határozza meg, hogy kiből lesz hajóskapitány, utas, vagy a kiszolgáló személyzet tagja.

Az elindulás élménye leírhatatlan!

3k
Ha becsukom a szemem, most is föl tudom idézni azt az euforikus, ugyanakkor megnyugtató érzést, amit a kabinom balkonján állva átéltem. Jóleső borzongás és friss, sós tengeri levegő járta át a testem.
Őrzöd még a zsigereidben azt a lelkesedést, amit az elinduláskor éreztél?
Veled vannak még a kezdeti jó érzések, illatok, hangok? Támogatnak, amikor viharfelhők közelednek és nagy hullámok dobálják a hajódat?
Csak hunyd le a szemed!
Emlékszel még, miért indultál útnak? Emlékszel még, miért kezdted el?

A hajó nagyobb biztonságban van a kikötőben, de a hajókat nem ezért építik. Paulo Coelho

A második nap meg akartuk nézni, mi lesz a kötelekkel, amikor elindul a hajó. Tudod, azok a kötelek, amik biztonságosan a parton tartanak az adott kikötőben. (Éppen úgy, mint az SA, SR, SD minősüléskor.)
Ki oldja el a kötel(ék)et, amikor indulni kell?

Ha kihajózol az ismeretlen tengerre, nem tudhatod, mi történik majd. Elhagyod a biztonságos partokat. Minden a legnagyobb rendben volt körülötted, csak egyvalami hiányzott: a kaland. Nekivágni az ismeretlennek, a legnagyobb kihívások egyike.

Elfogadni az ismeretlen partok csábítását, minden félelem ellenére – ez a bátorság. Ott van ugyan a bizonytalanság, de ha újra és újra vállalod a megmérettetést, lassan-lassan eloszlanak az aggodalmaid.

csinos3

A harmadik este az ágyamból felkönyökölve néztem végig, ahogy megmozdult a part és a hegy a házakkal meg a kikötő a hajókkal.
Biztos neked is ismerős az a helyzet, amikor – oldalra nézve – nem tudod eldönteni, hogy valójában melyikünk mozdul.
Több hajó is elment mellettünk…
Vagy mi mentünk el mellettük?
Kezdő hálózatépítőként én is gyakran tekintgettem oldalra. Aztán rájöttem, hogy nem érdemes azzal foglalkoznom, milyen gyorsan haladnak mások és milyen irányba tartanak, ha én tudom magamról, hogy hová tartok.

Vannak a világon helyek/dolgok/cselekedetek, amik elemi erővel hívogatnak. Az életben legalább egyszer mindenki megtapasztal egy ilyen erős késztetést. Ez a „hang” mindenfélére inspirálhat, hogy menj el Barcelonába (és „beszélgess” a Fekete Madonnával), vagy hogy ugorj ki ejtőernyővel egy repülőgépből, esetleg csatlakozz egy hálózathoz.

FeketeMadonna

És ha ott vagy, ha igazából jelen vagy… és beleálltál… belesimultál… ha megcsináltad, akkor ismét rájössz, hogy a csoda benned van.

„Semmire ne mondd, hogy lehetetlen, amíg nem ittál a Nagyi gyógygombás kávéjából!” Máté Ildikó
Costa Diadema – CD
Crown Diamond – CD
Valamikor az első is nagyon távoli, elérhetetlen célnak tűnt. Ma már tudom, hogy a második – bár még igen távoli, de – már nem elérhetetlen.

Ideje a búcsúzásnak… énekelte Andrea Bocelli minden alkalommal. A hat indulásból csak egyszer nem hallottam.

A te fejedben is szól egy örömzene, amikor valami nagy dolgot viszel végbe? Amolyan indulóféle?

Keveset fotóztam. Jelen akartam lenni, beleállni a pillanatokba.
És élvezni az utazást.