+36202538924

„Nem véletlen, hogy az önismeret iránti igény gyakran valami krízisből születik. Egy válás, veszteség hatására feltesszük magunknak a kérdést: Miért? Miért pont én, miért pont most, miért pont így, stb… Ebből jön létre a ‘felismerés’.”

Instant önismeret

Én is keresem a helyem a világban, megismertem nagyon sokféle technikát, elolvastam még több könyvet, részt vettem egy csomó tanfolyamon, tréningen… és mindenből tanultam egy kicsit.

árny, nap, napos oldal

Tapasztalatból tudom, hogy A lélek oldódása nem instant élmény

A könyvek és a beszélgetések sokat segítenek, de nem vezetnek el önmagunkhoz, csak mutatják az utat. A saját élményű megtapasztalás az, ami – bár cudarul fáj – szembesít önmagunkkal, a régmúlttal és egyáltalán az egész katyvasszal, amit készülünk magunk mögött hagyni. A könyveken, filmeken maximum sírunk egy jót, ami szintén tisztít, de nem elég a változáshoz. Hiszem, hogy lehet a szavakkal gyógyítani/ gyógyítgatni, csak azt nem hiszem, hogy meggyógyulni lehet általuk! Abban sem hiszek, hogy csak mondjuk-magyarázzuk a „bizonyítványunkat”, amikor tennünk/lépnünk kellene.

Több mint 20 éve, hogy részt vettem az első, katarzist nyújtó önismereti kalandomon: fényadáson. Meghatározó volt az élmény! Alig van olyan út, módszer, amit azóta ki ne próbáltam volna! Mindegyik hozzátett az életemhez valamit, mindegyik gazdagította a lelkem, még akkor is, ha némelyik tréning (előtt, alatt) után pokoli kínokat éltem át.
Nem érkeztem meg, most is úton vagyok. De már szeretem ezt a vándort, aki vagyok.
Szeretem azokat a tréningeket, amik a megtapasztalásról szólnak. Némelyik után zokogtam vigasztalhatatlanul! Sokáig fájt a lelkem, néha azt is hittem, meghalok. És meg is haltam. Feldmár András szerint. Pontosabban fogalmazva nem én haltam meg, csak az az illúzió, amit a képzeletemben dédelgettem és az elvárások tégláiból alaposan körbebástyáztam.
De kicsit meghalni nem lehet!!!
Tudom, hogy most többen megrettentek, alig értitek, amiről beszélek. Vallom, hogy a választott úton végig kell menni, bele kell menni, meg kell élni, „meg kell halni, mielőtt újjászületnél”. Bánhidi Józsiék tréningjére csak az jelentkezzen, aki kész elindulni egy ilyen, tanulságokkal teli úton!
És igen, fáj a „gyógyulás” folyamata. Mert majd’ beledöglesz abba, amikor fölismered a sok kudarc okát, a gyöngeségeidet, a családod gubancait, az üzleted hullámvölgyeit. De az tényleg oldódás… amikor már látod az utadat, a megoldást.

Mandala tréning…

Az átélt élményeket és az azóta tapasztalt változásokat nehezen tudom szavakba önteni… mert mást jelent neked és mást jelent nekem. Beírsz a lap közepére egy szót, egy kérdést, egy problémát. Már azzal, hogy körbejárod, változni kezd a nézőpont.

„Ideje van a gondolatoknak – és ideje van a gondolatok kiürítésének. Mert gyakran a gondolataink akkora zajt csapnak, olyan nagyon hangosak és figyelemfelkeltőek, hogy nem tudunk figyelni az érzéseinkre.” (Timi)

Ha kitöltöttél már 4-5 mandala táblázatot, akkor érted, miről beszélek.
Keresed a megoldást, megoldásokat. Nincsenek határidők… Nem tudni, melyik kérdés lesz a fontosabb. Magad szabod meg a feladatokat és magadnak tartozol elszámolással.
Elkezd szorítani a „kell”. Itt dől el, hogy képes leszel-e belső késztetéssé formálni. Kiderül, hogy alkalmas vagy-e. Hogy az út végén eljutsz-e Santiago de Compostelába vagy Dubaiba. Átveszed-e azt a kitűzőt, amire vágytál?
Már láthatod, szerintem az egészség elsősorban a lelki egészséget jelenti. Laci is úgy kezdte a mandala-képzést, hogy „először tegyél rendet a fejedben!” Aztán rávett minket, hogy teljes valónkkal vegyünk részt a kérdések megválaszolásában.
Nálam ez a kérdés telibe talált:

don quijote

(Részemről inkább választom Don Quijote-t, mint Münchausen bárót!)

Mit szeretnék elmondani magamról és a körülményeimről két év múlva?

Ha emlékszel Kiss János előadására a célokról és a vágyakról… pontosabban nemcsak emlékszel, hanem dolgozol a megvalósításukon, és már csak öt hónap lenne hátra az életedből… mert ugye János egy hónappal ezelőtt hatot adott. Tehát azt kérdezem: azzal és úgy töltötted el az elmúlt hónapodat, ami a szíved vágya volt? Amit súgtak az érzékeid?
Ha igen, akkor van értelme a fönti kérdésnek (Mit szeretnék elmondani magamról és a körülményeimről két év múlva?), és bizonyára jó érzés tölt el, miközben erről beszélek. De ha a válaszod nem, és nem élvezted maradéktalanul, akkor mi lesz veled két év múlva?

(Folyt. köv.)