Az „előző élet” ebben az esetben azt az időszakomat jelenti, amikor – közel 30 év tanítás után – megrekedt az életem…

Az egészségpszichológia fontos fogalma az egészségtudatos hozzáállás. Ha nálad ez erős, akkor az egészséged és a lelki békéd érdekében utánajársz annak, mi a jó és mi a rossz neked. Persze, ha időben különbséget tudsz tenni a kettő között!

„A test működése lényegében attól függ, hogy a tudatunk milyen információkat indít el az agyból.”

Nálam ebben a projektben az első helyen a lélekápolás, a harmóniára való törekvés áll.
Szerintem az MLM rövidítése: Mindig Legyél Mosolygós! Ne értsd félre! Mindig, amikor csak lehet, de nem mindenáron! Én is sírok néha. Az én fejem fölött is összecsapnak időnként a hullámok, az én autóm szélvédője sincs védve a kavicsok ellen. Néha az én varázspálcám is elgurul…
Nem elnyomom az érzést… hanem keresem az egyensúlyt. Keresem a régi konfliktusok megoldását.
És persze segítségül hívok különféle technikákat, segítőket: kineziológus, Bach-virágterápia, nyirokmasszázs, agykontroll, EFT, a legújabb csoda: az Access Bars… és oldalakon keresztül sorolhatnám!
A nagy, közös tanulság, ami minden technikán átsejlik: legyek jóban önmagammal!

Szendi Gábor egyik könyvében olvastam egy érdekes és igen elgondolkodtató szókapcsolatot: indokolatlan depresszió.
Most ha hiszed, ha nem, még 20 éves tanítás után is úri huncutságnak képzeltem a depressziót!
Nem figyeltem a jelekre…
Csak aztán eltört valami… kiborult a bili… elszakadt a cérna… tele lett a hócipőm…

Élő halott lettem, valóságos zombi…

Mondták, hogy menjek emberek közé… hogy mozduljak ki… de én képtelen voltam mindarra, ami addig éltetett.

Akkor vagyunk egészségesek, amikor megvan a harmóniánk. Ha letértünk a harmónia útjáról, akkor az addigi kiegyensúlyozottságot felváltja a diszharmónia, és ez néha kibírhatatlan teher. Magamat mindenhová magammal viszem: nem tudok elzárkózni, elbújni előle, elköszönni a kávézóban, majd jó utat kívánni.
„Rossz a közérzetem, nem tudom, mi van velem, nyűgös vagyok, nincs kedvem semmihez.”
Később nevet is adunk neki. Lehetőleg latinul, úgy tudományosabban hangzik!
Aminek nevet adtál, az már a tiéd, hozzád nőtt, illik róla gondoskodnod.

Hát engem éppen az mentett meg a depressziótól – bár ha pszichiáter látott volna, ez lett volna a diagnózis –, hogy nem adtam neki címkét.
Azt mondta egy barátnőm: „igen, most a gödör fenekén csücsülsz… esetleg ledobok neked egy kispárnát, hogy ne nyomjanak annyira a rögök… aztán, amikor eleged lesz ebből a helyzetből, elkezdhetsz fölfelé mászni.” És még egyszer utánam szólt: „A kapálózás nem segít!
Aztán békén hagyott…

Ekkor már nem tartottam indokolatlan depressziónak a rossz közérzetemet.

Ma már elfogadom, hogy mások másként látják a világot. Mindenkinek szíve joga a maga igazságdarabkáiból összerakni a saját színdarabját. De tudd, ha görög sorstragédiát rendezel abból, hogy összetört egy kávéscsésze, az nem „adekvát válaszreakció”.

Örömmel jelentem, hogy az Ildiki kimászik a gödörből és kint is marad, vagy ha újra beleesne, már tudja, mit tegyen c. projekt sikeresnek bizonyult.

És jó hír, hogy a pozitív hozzáállás tanulható!

Állj csak oda a tükör elé, és mondogasd: Én szeretem magam!
Minden körülmény és helyzet ellenére: légy jóban önmagaddal! Mosolyogj – magadra… magadnak…

Meglátod: megfényesedik tőle a világ(od)!