+36202538924

Azt hittem, félni fogok…

… és először egy kicsit féltem is.

Gáborom húzta a féket, a kedvemért, hogy hozzászokjak a sebességhez.

… aztán már nem féltem. Sőt! Kimondottan élveztem.

Hányszor van, hogy félve kezdünk el valamit?! Velem sokszor előfordult már. Talán veled is.
Néha olyan, mintha egyszerre nyomnánk a gázt és a féket: hajt a vágy, de visszahúz a megszokás és az ismeretlentől való félelem. Azt nem tudom, melyik volt előbb: a félelem legyőzése vagy az első lépések megtétele…

Vágytam rá, de bátorság és önbizalom híján nehéz volt belevágni. Ilyen volt az első órám a gyerekek előtt, így tanultam motort vezetni, izgultam a házunk építése közben, az első termékbemutatóm előtt… és a sort estig folytathatnám!

Közben azt játszottam, hogy erős vagyok. Közben azt mutattam, hogy pontosan tudom, mit akarok. Nagyon, de nagyon szerettem volna átélni azt a ritka kegyelmi állapotot, amikor olyan könnyű és szép minden! Amikor felhőtlenül élvezhetem a jót, ami körülvesz.

Megtörtént! Sikerült! Elhittem, hogy jár nekem az öröm. Nem kell görcsölnöm érte, nem kell keményen dolgoznom, csak engednem kell, hogy jöjjön.

Misztikusan hangzik? Pedig nem az. A családommal töltöttem egy hétvégét a miskolctapolcai bobpályán. A fiaim 25 és 21 évesek. Imádtam velük száguldani!

Neked is van ilyen történeted? Ott fönt, a címet kihagytam. Rád vár.

Én hiszek a mesékben.

Hiszem, hogy a valóság erősebb a félelemnél.

Hiszem, hogy valahol el kell kezdeni!