Ha nem kávézom, akkor is kávézom…

… és ha kávézom, nem biztos, hogy kávézom 😉

Most már a hálózatépítést is így hívom. A régi ismerősök tágra nyílt szemekkel csodálkoznak azon, hogy már nem tanítok. Az első döbbenet az, hogy én, a vérbeli, az eltökélt, a mindig-lelkes már nem vagyok az iskola híve. A második rácsodálkozás annak szól, hogy a kávézásból is meg lehet élni?

Fantasztikusak a reggeleim! Két évvel ezelőtt még magam sem gondoltam, hogy ez a mondat egyszer az én számból hangzik el!

Szendi Gábor érdekes cikket írt a későn fekvő baglyokról és a korán kelő pacsirtákról. Olyan(állat)ról nem tett említést, amelyik korán fekszik és későn kel. Ez voltam én. És a kelés nem volt egyenlő az ébredéssel! 10 óra körül kezdtem magamhoz térni, de kettő óra után már újra elálmosodtam.

Most sem kelek korán. 9 órakor iszom meg a reggeli – kedvenc – ginszenges kávémat, és rámosolygok a Napra. Vagy meg se várom, hogy kisüssön!

Általában derűs vagyok, nyugodt, nevetős. Most hasonlítok legjobban arra, aki mindig is szerettem volna lenni.