+36202538924

Egyszer volt, hol nem volt, hetedhét országon innen, az üveghegyen túl, ott, ahol a kurta farkú malac túr, élt egy szegény ember. Hiába dolgozott éjt nappallá téve, hiába kelt kakasszóval, s feküdt le késő éjjel, csak nem jutott egyről a kettőre, de nem is hagyta nyugodni az ő nagy szegénysége. Egyszer, hogyhogy nem, fülébe jutott a hír, hogy a császár súlyos beteg, és busásan megjutalmazza azt, aki elviszi neki a halhatatlanság növényét.
Lacinak se kellett több, merthogy így hívták a szegény embert, elhatározta, hogy addig vissza sem jön, amíg meg nem találja a szerencséjét.
– Bizony megelégeltem ezt a keserves életet. Egy életem, egy halálom, addig megyek, amíg a halhatatlanság gyógynövényét meg nem találom valahol a földkerekségen!
Ment, mendegélt, hetedhét ország ellen, hegyeken, vizeken, völgyeken által, hét nap s hét éjjel, mindhiába. A hetedik nap már éppen vissza akart fordulni, de egyszer csak az Óperenciás-tenger partján találta magát.

malajzia

Megszólította az első öregembert, aki az útjába került:
– Bátyámuram, hallottad-e a hírét Lim király országában a csodatévő gombának?
– Hej, fiam, a legjobb helyen jársz! Lim király gombabirodalma a legnagyobb széles e világon. A mi uralkodónk járt ezen világnak minden szegeletjén, de bizony a te országodnak hírét sem hallotta. Látom, nagy utat tettél meg eddig, alaposan elfáradtál. Amondó vagyok, pihenj egyet, mert a csodatévő gomba titkáért három próbát kell majd kiállnod.
Megköszönte Laci az öregember segítségét, elbúcsúzott tőle illendőképpen. Leheveredett egy fa alá, ahogy az öreg tanácsolta, s azonmód el is aludt. Másnap meg sem állott a király városáig, s abban is a palota kapujáig. Amikor a király elé vezették, elpanaszolta néki az ő nagy szomorúságát, császárának halálos betegségét.
– Hozd vissza, fiam, a sárkányomat az égigérő hegy tetejéről, cserébe elárulom néked a csodatévő gomba titkát.
Nekibúsult Laci erősen, még a könnye is kicsordult. Hogy találjon ő a sárkány nyomára? De ha rá is találna, hogy bírná rá a visszatérésre királyapja udvarába? Ahogy ott töprenkedett, vékonyka tündérhang szólította meg:
– Mi bajod, te szegénylegény, miért adtad búnak árva fejedet?
– Ne is kérdezd! – mondja Laci. Nagy az én szívem bánatja.
Azzal mind elősorolta az ő szomorú történetét.
– Egyet se búsulj, szegénylegény! Segítek én neked, ha te is úgy akarod! A sárkány, ha okosan bánsz vele, a segítőddé válik, s te gazdag ember lehetsz, meglásd.
A tündér három aranyszelencét és egy flaskát adott Lacinak.
– A bolyongó lelkek erdején csak úgy juthatsz át, ha nem állsz meg egy pillanatra sem. Bármilyen álmos vagy fáradt lennél, ne engedd, hogy a te energiádat felhasználva gyűjtsenek erőt maguknak, mert akkor te is ott ragadsz örökre. Szórd ezt a port a flaska tetejébe, önts rá forró vizet, keverd el jól, és idd meg! Rögvest visszatér az életerőd!
– A második szelencét akkor vedd elő, ha már érzed, hogy közel a cél, de teljesen elgyöngültél.
– A hegy tetején lévő forrásnál fürödj meg ezzel, akkor a sárkány nem érzi rajtad az emberszagot, és könnyűszerrel a közelébe férkőzhetsz.
– Ha majd fogytán az erőd vagy tanácstalan leszel, csak mondd el a varázsigét, s meglásd, kerül mellé segítség is! A varázsige így szól: One World – One Market – One Dragon.
Megköszönte Laci Jane tündér nagy jóindulatát, a varázsszereket a tarisznyájába rejtette, és sietve útnak indult. Most már senki és semmi nem állíthatta meg!
Ment hegyeken, völgyeken á’tal, mire a rengeteg erdőbe ért. Három nap s három éjjel kódorgott a rengetegben. Útja során száz meg száz bolyongó lélekkel találkozott, akik céltalanul rótták a kilométereket az erdőben rekedve. Néhányan útmutatásért esdekeltek, de a legtöbben lemondóan legyintettek, hogy adja fel, mert úgyse ér célba. Már-már maga is elhitte, hogy az erdő végtelen… A szempilláira ólomsúly nehezedett… és az itala is fogytán volt…

black coffee… de akkor eszébe jutott a varázsige: One World – One Market – One Dragon. Nem értette pontosan a szavak jelentését, de csak mormolta, mormolta kitartóan, míg ki nem ért a rengeteg erdőből, erőst megkönnyebbülve.
Egy szép virágos réten találta magát, de jaj, ennek se volt se széle, se hossza! Pihent egy keveset, de a célja oly nagyon hajtotta, hogy kis idő múlva ismét nekiserkent, most már mihamarabb meg akarta találni a sárkánylakta hegyet. Megyen, megyen, s egyszeribe’ irdatlan nagy hegy takarta el szeme elől az áldott nap fényét. Nekiindult fölfelé, de bizony mikor elért a hegy derekáig, egy rend bocskor leszakadt a lábáról, a víz meg rettenetest csurulni kezdett róla. Kishíján megbánta, hogy mér’ is indult ő neki ennek a nagy útnak?! De mikor már a tarisznyája is elnehezedett, csak eszébe jutott a második szelence. Gondolkodóba esett: mi van, ha a tündér valójában boszorkány volt, aki így akarja őt elveszejteni?! Akkor eszébe ötlöttek az erdőben kódorgó, elárvult lelkek:
– Álljon meg a menet! – keményítette meg magát azonmód. De hiszen én nem akarok így járni! Hát ahogy lesz, úgy lesz! Ennél nagyobb baj engem már nem érhet!

Azzal megette a pirulákat cordyceps
… s láss csodát: új erőre kapott, megfiatalodott, sietve kaptatott föl a hegy gerincére.
Odafönt hamar megtalálta a forrást.

Most már nem kételkedett a tündér jóindulatjában, alaposan megfürödött a szappannal,ganodermás szappan
s jókedvűen folytatta az útját. Bátran állott a sárkány elébe:
– Ugyan bizony, hol jársz itt, ahol a madár sem jár? Amióta a világ világ lett, még nem járt erre ember – fogadta imígyen a sárkány.
Mondja Laci, hogy mi járatban van, s miképp jutott el idáig.
– Hát… ha édesapám és kedves dajkám látni kívánnak, bizony ne késlekedjünk!

Haza is értek szerencsésen. No de volt is öröm Lim király udvarában! Laci annyi gombát kapott, hogy egy hajó is alig bírta el!

– Jegyezd meg jól: „A gomba ott válik áldássá, ahol jó célokra használják. Adj belőle minél több embernek, s áldani fogják érte a neved! A követőid pedig gombamód szaporodnak majd. A varázsigét sose feledd, ezután is segíteni fog.”

– A fiam majd hazarepít, bízz benne, ahogy eddig is. Jól neveld a sárkányodat, és soha nem hagy cserben!
Laci hálás szívvel köszönte a szívbéli jóságot, ígérte, megfogadja a jó tanácsot.
Repültek haza sietve, az édesanyja azt sem tudta, hová legyen szertelen nagy örömében. De lett is az egész országban nagy öröm, nagy vigasság, hejehuja, dínomdánom!
Másnap felkerekedtek, meglátogatták a császárt, ott elmondta Laci, hogy hol s merre járt. Adtak a császárnak a varázserejű gombából, aki meg is gyógyult hamarosan. Az ígéretét is megtartotta: Lacinak adta a fele birodalmát s szépséges leánya kezét.
Laci azóta is az országot-világot járja, csodatévő gombáját osztja a szegényeknek, hogy ők is gazdagodjanak. Néhanapján meglátogatja jótevőit: Lim királyt és Jane tündért.
Aki nem hiszi, járjon utána!

Máté Ildikó meséje